Az 1836-ban útjára indított „Allgemeine Bauzeitung” (kb. „Általános építőújság”) évtizedeken át volt az Osztrák-Magyar Monarchia német nyelvű részének legjelentősebb építészeti folyóirata. Negyedévenként jelentették meg, két kötetben. A két kiadványból a kisebb méretű volt maga az újság (tanulmányokkal, rövidebb-hosszabb cikkekkel); ehhez tartozott a nagyformátumú, kiváló nyomdatechnikával készült, ábrákat, rajzokat, tervrajzokat egybegyűjtő képmelléklet.
Lapszámainak címoldalán olvasható felirat szerint az újságot egyaránt szánták „építészek, mérnökök, dekoratőrök, építési szakemberek, közgazdászok, építési vállalkozók és mindazok számára, akik a legújabb idők építészetének alakításában és irányításában, valamint az ehhez kapcsolódó szakterületeken szerepet vállalnak”.
Az „Általános építőújság” hosszú, egészen 1918-ig terjedő élettartama alatt – német nyelvterületen – a „kortárs”, jobbára historizáló építészet meghatározó szakirodalmi bázisát jelentette. Történeti jelentősége felbecsülhetetlen: nagyszerű összefoglalását adja az ún. „hosszú XIX. század” építészetének. A szerkesztők fő irányelvét képezte a minél szélesebb körű tájékoztatás: így a bemutatott építészeti alkotások körét nem korlátozták a Monarchiára. A korai évfolyamokban Európa akkor jelentősebb országainak építészetét figyelték, majd az évek multával bevonták más kontinensek (Amerika, Ázsia) jelentős alkotásait, építészeti vívmányait. Történeti értéke mellett kiemelendő míves, rendkívül esztétikus kivitelezése: a kötetek lapozása önmagában élmény. A NymE Műemlékkönyvtárában az „Allgemeine Bauzeitung” összes évfolyama teljes egészében megtalálható.
Az újság alapítója, első szerkesztője és kiadója is egyben a neves építész, Ludwig Christian Förster (Ansbach (Bayreuth), 1797. október 8. – Bad Gleichenberg, 1863. június 16.). Tanulmányait Münchenben és Bécsben folytatta, Nobili Péter tanítványa volt. Együtt dolgozott többek között Otto Wagnerrel és Theophil Hansennel. 1842 és 1845 között a bécsi Akademie der bildenden Künste professzora volt. A bécsi historizmus egyik meghatározó képviselőjeként pályafutása átívelt a késői klasszicizmus, a romantikus historizmus stílusjegyein, ám meghatározó, érett korszakában neoreneszánsz modorban alkotott. Részt vett a bécsi Ringstraße tervezésében, emellett az ő tervezte az osztrák fővárosban az Arsenalt, az Elisabethbrücke-t és a Maria-Hilf-Kirche-t. Hazánkban az ő alkotása a Dohány utcai zsinagóga (Budapest) és a miskolci zsinagóga. Egyik utolsó terve szerint valósult meg a soproni evangélikus templom tornya, melynek elkészültét nem érhette meg. A toronyról szóló beszámoló már halála után jelent meg az „Allgemeine Bauzeitung” hasábjain (1868. évfolyam, 107. o.). A Förster-féle torony jellegzetes architektúrája erős hatást gyakorolt a Handler Nándor tervei szerint épült szomszédos épületre.
Visszatérve a folyóiratra: tartalomjegyzéke szerint az alábbi témacsoportokba sorolt írások közül, érdeklődési körének megfelelően válogathat az olvasó:
Az első évfolyam első számának olvasói először az építőújság tervével ismerkedhettek meg (ld. alábbi fordítás). Egyúttal felhívást tettek közzé a szakemberek körében, hogy „az újságot közleményeikkel gazdagítsák”. Az első építészeti tanulmány Emil Flaminius munkáját dicséri: a berlini Allgemeine Bauschule (általános építőiskola) épületéről szólt, képmellékletekkel együtt. A számban rövidebb írás olvasható még a mentőhorog tűzveszély esetén való alkalmazásáról, valamint Bécs legújabb városszépítéseiről
Az Allgemeine Bauzeitung teljes sorozata digitalizáva megtalálható az Österreichischen Nationalbibliothekhonlapján.
Az általános építőújság mindennel foglalkozni kíván, amely akár a legtávolabbi kapcsolatban is áll az építészettel. Célját az alábbi terv szerint valósítja meg:
A fő tárgyat jelentős, elsősorban a legújabb időkben befejezett építészeti alkotások képes és írásos bemutatása képezi, kiváltképpen Németország, Olaszország, Franciaország, Anglia, Oroszország, Görögország és más olyan országok vonatkozásában, ahonnan van lehetőség jelentős közlemények tételére. E bemutatások kiterjednek az épület rendeltetésére, kivitelezésére, stílusára, különösképpen a „szép építészet” műveire, úgymint az emlékművekre, állami és középületekre, város- és megyeházákra, kerti épületekre, díszítésekre, belső berendezésekre és minden, a témához tartozó és jó ízléssel kivitelezett alkotásra.
Másik csoport gyűjti egybe a korábban kivitelezett mérnöki, híd-, víz- és útépítészeti létesítmények építése során szerzett tapasztalatokról szóló közleményeket, tekintettel a műtárgyak fekvésére, szerkezetére, anyagaira és teljesítményére. A megjelenő leírások alapján lehetőség nyílik a különböző, de azonos célt szolgáló szerkezetfajták összehasonlító vizsgálatára, a helyi és klimatikus sajátosságok figyelembe vételével.
Foglalkozni kívánunk érdekes műhelyek bemutatásával, melyek építészeti alapanyagok és díszítmények előállításával foglalkoznak, mint a téglavető, a fazekas, kovács etc.. Gyár- és gazdasági épületek bemutatásai olyan mélységig, amennyire egy építésznek azokat ismernie kell. Saját fejezetet kapnak a különféle gépek elhelyezéséről szóló hasznos tudnivalók.
További egységet alkotnak az építkezések folyamatát segítő új gépek; az építőipart érintő újdonságok, ide értve az állami és városi építési rendeleteket; az újonnan feltárt régészeti lelőhelyek ismertetése; rövid és érdekes tudósítások az építészet, kertművészet, vidékszépítés különböző ágairól, iparról és közgazdaságról, amennyiben azok az építőipart érintik.
Az építőújság széleskörű ismertetést – kivonatokat és kritikai megjegyzéseket egyaránt – fog nyújtani azokról az újonnan megjelent könyvekről és képes kiadványokról, melyek az építészethez vagy a kapcsolódó szakterületekhez kötődnek.
Végezetül, hogy a szórakozás se hiányozzon, történetek olvashatóak az építészetről és az épületekről, úgymint az építészekről és életük mozzanatairól, illetve az épületek megvalósítása során történtekről. Az építőújságot ékíteni hivatottak az épületekről készített, festői hatású távlati képek.
A folyóirat szerkesztésénél különös alapelvként tartják szem előtt a szöveg lehető legközérthetőbb megfogalmazását, annak érdekében, hogy az iparosok és kézművesek számára is érthető legyen. Olyan számítások, bonyolult leírások nem lesznek itt megtalálhatóak, melyek komolyabb matematikai és egyéb tanulmányokat feltételeznek; ezzel ellentétben egyszerű, közérthető leírások és világos, gondosan magyarázott ábrák fognak szerepelni.
A folyóiratban bemutatott épületekről nem fogunk bírálatokat közölni: a szakemberekre bízzuk saját ítéletük megalkotását. Mindeközben az újság értekezéseinek kellő figyelmet szentelő, kezdetben kevésbé jártas olvasó a szükséges ütemben szert fog tenni az önálló véleményalkotás képességére.
Ízléstelen alkotásokról, illetve a témában uralkodó visszaélésekről szóló vélemények csupán a legnagyobb óvatosság mellett fogalmaztatnak meg.
Tekintettel arra, hogy alapfeladatként jelöltük meg új épületeket ábrázoló rajzok közzétételét, valamennyi ábra azonos méretaránnyal fog megjelenni annak érdekében, hogy az újságban előforduló épületek és azok részeinek méretei egymással összehasonlíthatóak legyenek. E célból minden rajz méretezése az új, francia méterrendszernek felelnek meg, de emellett szerepeltetjük az adott épület hazájában használatos mértékek szerinti adatokat is. Az alaprajzok a homlokzat méretarányának felében jelennek meg, a metszetek részben a homlokzat, részben az alaprajz méretarányában szerepelnek, ahogy a jobb értelmezhetőség megkívánja. A részletrajzok nagyobb, de – a lehető legnagyobb érthetőség kedvéért – nem egységes méretarányban fordulnak elő. Mivel igen sűrűn megesik, hogy adott építészeti alkotás tisztábban elképzelhető rajzok, mint szóbeli leírás alapján, gyakran fogunk fametszetbe vésett, litografált ábrákat illeszteni a szöveg közé: így sokoldalú ábrákat nyerhetünk. A díszítéseket – ahol a téma igényli – színes nyomatban, vagy színezve tesszük közzé. Általában a mellékelt rajzok hűség és kecsesség vonatkozásában minden kívánalomnak eleget szándékoznak tenni.
Az építészeti tárgyú folyóirat hasznossága és fontossága egyértelműen magáért beszél, aligha szükséges a figyelmet erre külön felhívni. Építészeti alkotások szabályos vétele-eladása – egyrészt a szükségszerűen magas árak, másrészt a szakemberek miatt – kizárólag a visszavétel garantálásával lehetséges. Azoknak, akiket az építészet egyes vonatkozásai csak a saját gyakorlati életük és szempontjaik tekintetében érdekelnek, általában sem idejük, sem türelmük nincs arra, hogy a többnyire csak képzettek számára íródott könyveket áttanulmányozzák. E szakirodalmak ritkán szólnak a legújabb fejleményekről, és nem tájékoztatnak a korízlésről, valamint az építészetben jelenleg uralkodó irányzatokról sem. Gyakran megesik, hogy óriási jelentőséggel bíró eredményekről nem jelentetnek meg rögtön egy teljes könyvet, így azok más művekben csupán néhány szó vagy mondat erejéig kaphatnak helyet. A megfelelő publikációs lehetőség hiánya miatt e tapasztalatok mások számára elvesznek.
Az építőújság ilyen és ehhez hasonló akadályok elhárításán fog fáradozni, az anyag gazdagsága és sokrétűsége, valamint a kiadvány árának jutányossága által egyaránt. A kedvező díjszabás a kevésbé tehetősek számára is elérhetővé teszi a kiadványt. Korunk uralkodó törekvése – miszerint a valódi tudományok és művészetek nyerjék el jogosan megérdemelt helyüket – feltételezi az egyre kiterjedtebb távlatok továbbszélesítését. Az építészet és segédtudományai ebben a talajban csíráznak, minden művészettel és iparral kéz a kézben járnak. Szakértő és avatatlan szem egyaránt ugyanolyan jólesően szemléli egy-egy nemes építészeti alkotás formáit, ahogyan az emberi szellem más alkotásait. E művek a nemzetek nagyságát mutatják akkor is, ha azok ezeréves álmukat alusszák.
Miközben e folyóirat a legjobb és legújabb építészeti alkotások gyűjteményévé válik, és a közreműködőknek ötlet- és tapasztalatcserére alkalmas középpontot biztosít, célja az is, hogy bárki számára hasznot hajtson és szórakozást nyújtson.
Habár számos, hivatásos tudósító és munkatárs, akik – e vállalkozásnak dolgozó utazók által – szerteágazó saját hírforrással bírnak, biztosítja a minél szélesebb körű tájékoztatást, a szerkesztőség kötelességének tartja, hogy felhívja minden szakember figyelmét – aki az újság témájához illeszkedő újdonságról beszámolhat – gazdagítsa az építőújságot közleményeivel. A beküldendő írások esetében a szerkesztőség külön kérése, hogy az új építészeti alkotások bemutatását mindig annak indító okával, céljával, az építkezés során felmerült, említésre méltó események és tapasztalatok rövid történetével kísérje, és a terveket a lehető legnagyobb méretarányú rajzmásolatban csatolja. Az összeállított csomagot kérjük postai úton vagy könyvkereskedők által az alábbi címre elküldeni: „Ludwig Förster in Wien”.
Új, építészeti tárgyú művek kiadói, akik hirdetni, bemutatkozni kívánnak a folyóiratban, küldjenek könyvükből tiszteletpéldányt a szerkesztőségnek.
Hogy a közreműködőket rábírjuk arra, hogy olyan ismeretekkel, melyeket már rokonlelkűségből az övéivel megosztott, valamely témához szorosabban csatlakozzon, a szerkesztőség – a célnak megfelelő kéziratért – nyomtatott ívenként 6 dukát tiszteletdíjat fizet. Más ajánlatok és kérések is készséges meghallgatásra találnak.
A mű nyomdai kiállítása általában jelen, próbának tekinthető szám minőségének megfelelő lesz. A színvonalat biztosítja, hogy a szerkesztőség egyben vezetősége és tulajdonosa az újságot előállító művészeti vállalatnak, nyomdának és kiadónak, így a kivitelezés folyamatát egészében felügyelheti.
|
|
|
|
|
|
|
| Az első évfolyam 1. számának címlapja, 1836
A képmelléklet címlapja, 1893
Az ABZ alapítója, Ludwig Förster
A soproni evangélikus temlom tornya (Ludwig Förster). ABZ 1868, p. 19.
A pesti "új" parlament (Ybl Miklós). ABZ 1868, p. 23.
Képmelléklet-részlet a Párizs melletti Boulogne faépítészetéről. ABZ 1866, p. 45. |
|
