A magyar erdészet történetének egyik legjelentősebb okmánya a Mária Terézia által a Magyar Királyságra 1769. december 22-én kiadott Erdőrendtartás (az osztrák erdőrendtartás mintájára készült). Az erdőgazdálkodás fejlődésének jelentős eseménye az országos erdőrendtartás bevezetése. A szabad királyi városok számára kötelező parancsot jelentett, de a magánbirtokosok felé inkább csak ajánlás volt. Az Erdőrendtartás mindazokat az ismereteket foglalta magában, amelyek a 18. század közepéig az erdők kezelése terén kialakultak.
Mária Terézia féle erdőrendtartás pontos magyar címe: A fáknak és erdőknek neveléséről, és megtartásáról való rendelés (lásd melléklet 2) így kezdődik: „Mi Maria Therefia Iften Kegyelmébül Ozvegy romai Császárné, ’s Magyar, Cseh, Dalmatia, Horváth, és Sclavonia etc. Orfzágoknak Apoftoli Királnéja, Auftriának Fö Fejedelme; Burgundiának, Stayer, Carinthia, Carniolia, és Würtemberg Hertzege, Habsburg, Flandria, Tyrolis, és Goritiának Groffnéja etc. Anyai kegyes gondvifelésünk, és Szorgalmatoffágunk, mellyet Kedves Magyar Orfzágunk hafznainak, és a’ Közönféges jónak elöl – mozdittásához vifeltetünk, fzüntelen efzünkben juttattja, melly nagy, és hafznos dolog légyen az: Ha az Erdök mindenkori jó és virágzó állapotban tartattnak. Káros ellenben, és fölöttébb ártalmas, ha minden külömbség nélkül vágottattván el-pufztúlnak. Arra való nézve fzükséges dolognak állítottuk lenni, hogy ezen Orfzágunkban – is az Erdöknek vágáfában, és azokkal való élésben jó rend-tartáft tegyünk.”
A rendtartást magyar és német nyelven is kiadták. Mindkét nyelvű kiadást „Posonyban”, 1770-ben Landerer János Mihálynál nyomtatták.
Az erdészettörténet és az erdőgazdálkodás szempontjából nagyon jelentős mű. „Ez az egész munka, és az erdők megtartása felől való hasznos rendelés, ezen két- kiváltképpen való vigyázásra méltó Részekben áll. T.i. Mitsoda rendel Először: vágattassék a’ nagy, vén, felnyött erdő? Másodszor; Mi-módon neveltessenek a’ fiatal fák, és új-növések, vagy erdők: és így, miképpen rendeltessék és osztassék-el minden Esztendökre a favágás?”
Előírása:
Mérjék fel az erdők területét, állapítsák meg fatömegüket, szabályozzák a fahasználatot, vezessenek be rendszerességet a fakitermelésbe, és gondoskodjanak az erdők számbavételéről és felújításáról, a használatok szabályozásáról, új erdők telepítéséről, biztosítsák az erdők védelmét.
Az erdőrendtartás az erdőfelügyelői állások szervezéséről is intézkedett.
1770-ben a Landerer – nyomdában, Pozsonyban, könyv formájában is megjelent. A könyv kiadásának éve, a bányászati – kohászati akadémia szervezésének befejező éve.
Az erdőrendtartás szabályozza a bányaerdők használatát, fenntartását. Megalapozza a későbbi erdészeti, szolgálati szervezetet, amelynek eredményeként létrejön az első erdőhivatal. Kezdetben az erdők védelméről szóló rendelkezések más termelési ágazatok érdekében jelentek meg. Elsősorban a bányászat, kohászat és vadászat művelése érdekében. Nagy hatást gyakorolt az erdőgazdálkodás fejlődésére a 18. század első felében a Honvédelem, illetve a katonai érdekek.
Miután Magyarország déli részéről kiszorítják a törököket, a visszafoglalt területek megtartása komoly gondot jelentett.
Kevés az erdő, az erdősítési munkálatokhoz hiányzik a megfelelő mennyiségű és meghatározott fafajú faanyag.
1742-ben létrehozzák a Bánsági Katonai Erdőhivatalt, amely kidolgozott terv szerint védi az erdőt, és óriási területeket erdősít. A haditanács ösztönzésére határozzák el egy, az egész ország területére érvényes erdőrendtartás kiadását.
Mária Terézia erdőrendtartása komolyan figyelmeztet az erdők pusztulásának, súlyos következményeire, utasításokat is tartalmaz. Ezeket követik az 1791. évi, majd az 1807. évi első magyar erdőtörvények.
Mária Terézia 1769. évi (magyarul 1770-ben kiadott) erdőrendtartása, „a fáknak és erdőknek neveléséről és megtartásáról való rendelés” előírta, hogy az erdők, a Geometria vagy a földmérés tudománya vagy a lépésszámlálási mód szerint megmérettessenek’, ez alapján jelöljék ki a vágásterületeket. A rendelet rögzítette a fák felnövekedéséhez szükséges időket is, és intézkedett a térképek tízévenkénti felülvizsgálatáról és szükség szerinti felújításáról.
Az erdőgazdálkodáshoz szükséges szakemberképzés megteremtésére a 1770-ben akadémiai rangra emelte a selmecbányai bányászati tanintézetet és külön felhívta a figyelmet az erdészeti ismeretek oktatására. Mária Terézia rendelete nyomán készült el az erdők térképezése. A királynő a rendtartás bevezető részében megfogalmazza az erdőpusztítás káros következményeit, valamint rámutat az erdők hasznára és az erdőrendtartás behozatalának szükségességére: „mivel ezen erdőknek meg-tartását, nem tsak a’közönséges szükség, hanem a’magános haszon-is megkivánnya; azokat kiváltképpen fel-serkenteni akarjuk…”
Az erdőrendtartást előírja, hogy: „épületre való fákat pedig a lakosok a maguk közönséges és házhelyek után való erdejéből is csak az uraság engedélyével vághatnak…”. 1772-ben pedig - amelyet a helytartótanács kétszer is megerősít - azt a szabályzatot, miszerint „hogy az alattvalók az épületfalait, ahol lehet szilárd vagy legalább nyersanyagból állítsák elő, az uradalom az erdőkből fát csak a tető, az ajtók, az ablakok és más hasonlók készítéséhez szolgáltasson ki”.
A Mária Terézia féle országos erdőrendtartás az a rendelkezése, amellyel elrendeli, hogy ott ahol faültetésre alkalmas területek vannak, minden ház lakosa évenként 20 fát kell, hogy ültessen és, hogy a vármegyék erre a célra csemetekerteket létesítsenek.
„Minthogy pedig már tapasztaljuk, hogy Esztendőről- Esztendőre az erdők fogynak, és a fáknak szüksége öregbedik a’ mi kegyelmes kemény paratnsolatunk az, hogy minden háznak lakosa, mind addig miglen a’ ház , udvar, kert , pajta és rétek körül, üres és a’ faültetésre alkalmatos hely találkozik, minden esztendőben fákat, és ugyan a’ vizes helyekre, nyír, füz és éger fákat, az agyagos és száraz földben pedig szil- fákat , legalább 20-at plántálni tartozzik.”
„Mellyre nézve minden Vármegyékben egy kert, a’ fáknak mintegy oskulájokká és plántáló helyekké szereztessék, a’ honnan az után, az ültetésre alkalmatos fák, azoknak a’ kik kérnek adottassanak, addig pedig, miglen efféle fák az erdőben találtatnak, onnan – is szintén ugy, a’ fellyebb emlitett tzélra ingyen engedtessenek.”
A rendtartás kiadásához a hadvezetőség adta meg az első lökést. Az osztrák erdőrendtartás alapján készült a magyarországi viszonyoknak megfelelően átdolgozott tervezetet 1769. december 22-én, mint Magyarország erdőrendtartását kiadta. A Mária Terézia féle erdőrendtartás, erdészetünk történelmének egyik legkiemelkedőbb eseménye.
Összefoglalja és fejleszti az addigi rendtartásokban szereplő ismereteket és utasításokat. Valamint az erdészeti szaktudomány és szakoktatás kialakulásában jelentős szerepet játszott.
Az erdőket meg kell vizsgálni, meg kell becsülni, a lehetőségekhez képest fel kell mérni és azután rendszeresen, vágásokra osztva kell használni.
„Mind a nagy, mind pedig a’ kisebb erdők, helyes ítélettel és tapasztalattal jól megvizsgáltassanak.”
A rendtartás megadja a fák felnövekedéséhez szükséges időt és kimondja, hogy az erdőt ennek megfelelően évi vágásterületekre kell osztani.
A leveles fák:
„A fűz-fa 20. esztendőtől fogva 30 esztendőig. A nyár-fa, hárs-fa, szil-fa 30 esztendőtől fogva 40 esztendeig.
A nyír-fa nedves helyen 30 esztendeig a’ hegyeken 40 esztendőtől fogva 50 esztendeig. A’ tölgy vagy cser-fa nyől mintegy 200 esztendeig.”
A fenyves fák:
„A’ jegenye-fa és fenyő-fa az ő nemeivel együtt 80 – 100 esztendő alatt.”
Az erdőrendtartás 12. pontja kimondja: „az erdők annyi Esztendőre osztassanak-el, a’ mennyiek a’ fáknak növéséhez a’ fellyebb meg-jegyzett mód szerint kivántatnak, és előbb egy része se vágattassék, hanem tsak akkor, mikor a’ sor reá kerül.”
A 13. pontban kezdeti intézkedések találhatók az üzemtervek összeállítására, nyilvántartások vezetésére.
A 20. pont arra vonatkozik, hogy amikor az új erdő már elég sűrű a túl terebélyes fákat meg kell ritkítani, hogy a fiatal fák növekedését ne akadályozzák.
A 24. pontban azt részletezik, hogyha fahiány van, akkor új erdőket kell telepíteni, ahol pedig az erdők elpusztultak „nem méltók, hogy erdőnek nevezteffenek,” ott ki kell vágni a vissza maradt fákat.
48. pont a mocsaras erdőket le kell csapolni, meg kell tisztítani és nyárfákkal, és égerrel be kell ültetni.
A Mária Terézia-féle erdőrendtartás megfogalmaz egy lényeges gondolatot, mégpedig azt, hogy a közérdeke az erdőtelepítés.
Tóth Mónika: A fáknak és erdőknek neveléséről és megtartásáról való rendelés Pozsonyban nyomtattatott és találtatik L.J. Mihálynál 1770. Szakdolgozat. – Szombathely, NymE Savaria Egyetemi Központ, 2008. 65 p.
|
|
|
|
|
|
