| 2.6. MOKKA - a szállító gondolatai |
(Gyüre Péter) |
Ez az anyag a szerző személyes és aktuális gondolatait foglalja össze: a MOKKA rendszerének létrehozásáról, annak a szállító által megélt történetiségéről, a közös katalogizálás céljairól és azok megvalósulásáról, a kapcsolódó rendszerekkel kapcsolatos kompatibilitási tapasztalatokról, valamint a MOKKA lehetséges további fejlesztéséről, illetve annak objektív megalapozásáról.
Mader Béla szobájában ültünk néhányan (talán 1994-ben), a debreceni és a szegedi egyetemi könyvtárból és hallgattuk a kérdését arról, meg lehetne-e valósítani egy közös katalógust. Lelkesen, többen azonnal rávágtuk hogy igen, majd néhány hét múlva lehetett rekordokat átvenni a két katalógus között. Ettől a funkcionalitástól persze a mai MOKKA már nagyon messze jár, számos evolúciós lépést (és félrelépést) beiktatva.
Kezdetektől fogva elvárás volt a Corvina (Voyager) rendszerek közötti átjárás megteremtése, azaz rekord áttöltés más könyvtárak katalógusából. Ezt a szegedi és debreceni feldolgozók használták először. Ezután került pénz több forrásból egy országos közös katalógus megteremtésére, melyhez az intézményi formát a MOKKA egyesület megalakítása hozta létre. A MOKKA első pályázatát a Dynix Gmbh. nyerte a Horizon rendszerrel. Közben a Voyager rendszert használó könyvtárak létrehozták a VOCAL egyesületet, melyhez a rendszert ingyenesen biztosította a Dataware. Miután a munka a MOKKA-ban nem haladt, két év múlva új pályázatot írtak ki, melyet az egyetlen hasonló hazai referenciával rendelkező rendszer, a Voyager-t felváltó Corvina nyert. Időközben a VOCAL egyesület rendszere kibővült a Corvinán kívüli könyvtárak lelőhely adataival és az országos könyvtárközi kölcsönzés irányításának funkcióival. Így született meg az ODR-VOCAL közös rendszer, ami egyidejűleg szolgálja a közös katalogizálás és a dokumentumellátás feladatait.
A szállító tehát elégedett, hiszen egy sikertelen pályázat után - nem a megsértődést választva - beruházott egy saját rendszer felépítésébe. Az idő pedig visszaigazolta a döntés helyes voltát. Nemcsak a MOKKA választotta ugyanis az így létrehozott rendszert, hanem az ODR is ennek adatbázisára épült rá, jelenleg pedig ezek közös rendszerbe konvertálása zajlik.
Ha a közös katalogizálást a könyvtári területen elköltött közös pénzünk hatékony felhasználása szempontjából szemléljük, meg kell vizsgálnunk milyen elvárásaink vannak, és hogy azok hogyan tudnak a legkisebb költséggel teljesülni.
A MOKKA szempontjából elsődleges elvárásnak tekintem azt, hogy a katalogizálás munkafolyamatára a teljes könyvtári rendszerben kevesebb költséget fordítsunk. Sokan és sokszor megfogalmazták már, hogy egy ilyen alulfinanszírozott területen bűn az, hogy ugyanazokat az adatokat újra és újra begépelik az ország különböző könyvtáraiban. Teszik ezt ahelyett, hogy a szűkös erőforrásokat a könyvtári szolgáltatások bővítésére, javítására fordítanák - divatosan szólva magasabb hozzáadott értékű tevékenységet végeznének.
További elvárásnak tekintem a minőséget - az egyes bibliográfiai rekordok illetve a kapcsolódó authority rekordok pontosságát és részletességét. A közös katalogizálás során a rekordok minősége javulhat - ez egy nehezen mérhető, számszerűsíthető szempont.
Szintén elvárás a rekordok rendelkezésre állásásának felgyorsítása, azaz annak biztosítása, hogy az új címek gyorsan bekerüljenek az adatbázisba.
A MOKKA rendszer üzemeltetése során több cél között kell tehát lavírozni, egyidejűleg lenne szükséges a legkisebb költségű feldolgozás, a legjobb minőségben és a lehető leggyorsabban. Természetesen ezeknek a szempontoknak az egyidejű kielégítése nem egyszerű, sőt lehet, hogy meg sem valósítható. Hogy milyen mértékben sikerült ez, arra azok a mérések adhatnak választ, melyekre a záró fejezet tesz javaslatokat.
Egy ekkora méretű és fontosságú rendszert folyamatosan monitorozni kellene a kitűzött célok megvalósulása szempontjából, egyidejűleg pedig a célrendszert finomítani és a szükséges módosításokat megtenni.
Sokszor felvetődött már bennem az a kérdés, hogy a MOKKA rendszernek mi az informatikai értéke, mennyire komoly és nagy rendszer. A szállító ugyanis szeret arra gondolni, hogy amit létrehozott, az komoly referencia, eléggé komplex és jól megalkotott, iparági összehasonlításban is megállja helyét.
Nos, a MOKKA rendszerről elmondható, hogy mind tranzakciószámban mind rendelkezésre állási paraméterek tekintetében kiemelkedő. Hasonló komplexitású országos központi rendszerek más iparágakban több százmilliós vagy több milliárdos költséggel valósulnak meg. A MOKKA esetében szerencsésen valósult meg az iparági szabványok és az esetenként szükségtelen komplexitást kiváltó egyedi megoldások ötvözete. Komoly megtakarítást jelent a MOKKA számára, hogy a hardver hátteret jelenleg a SZTAKI biztosítja, beleértve az üzemeltetést és az Internet csatlakozást. Hosszú távon a költség és a rendelkezésre állási és teljesítményelvárások növekedésével ezen persze lehet, hogy érdemes változtatni és a MOKKA-nak önálló infrastruktúrát fenntartani.
Van azonban egy fontos - nem informatikai jellemzője - a MOKKA-nak, amit ebben az összehasonlításban feltétlenül meg kell említeni. A MOKKA egy olyan ügy, amelyért az egyes könyvtárak, a könyvtárosok és a szállítók is képesek voltak jelentős mértékben félretenni saját közvetlen érdekeiket és együttműködni valami közös magasabb rendű cél érdekében. Természetesen azok, akik részt vettek benne, tudják hogy ez nem volt zökkenőmentes folyamat, számos visszalépés és konfliktus kísérte. Mégis, kevés szakmának van olyan országos központi rendszere, melyet az intézményi kör egyre nagyobb része folyamatosan használ napi munkájának egyszerűsítésére.
A 2004-es NKA pályázatok kapcsán merült fel annak a kérdése, hogy mit jelent a MOKKA kompatibilitás. A rendszer létrehozása során számos olyan problémával találkoztunk, melyek a kompatibilitás hiányára vezethetők vissza. Alapvető kompatibilitási problémák voltak a karakter kódolással kapcsolatos hibák és a rekord szintaktikai problémák, jóllehet ezeket tényleg széles körben alkalmazott szabványok írják elő.
A kompatibilitás alapvető szintjének ezek megoldását értjük. Természetesen léteznek a kompatibilitásnak magasabb szintjei is. A MOKKA akkor tudja valóban betölteni küldetését, ha a katalogizálási munkafolyamatba teljesen transzparens módon illeszkedik, és a könyvtáros számára a saját, jól ismert OPAC felületen való keresést és rekordkiválasztást követően a lelőhelyadatokkal kiegészíteni kívánt rekordot ugyanazzal az eljárással viheti át a rekordszerkesztőbe, mint a saját katalógusrekordok szerkesztése esetén. A fordított irányú kapcsolat hibátlan kivitelezése pedig a teljes illeszkedést jelenti a MOKKA-hoz.
A szállítónak ilyenkor saját rövidtávú üzleti érdekeit félretéve támogatni kell a versenytársak rendszereit is abban, hogy a sikeres projekt érdekében a kompatibilitás minél magasabb szintjét valósíthassák meg.
Minden projekt esetében kívánatos, hogy egy adott időszak eltelte után megállapítsuk, hogy a célkitűzéseket elértük-e. Ennek megállapításán túl szintén kívánatos az, hogy egy szolgáltatás elindítása után folyamatosan fejlesszük azt, úgy hogy a fejlesztési irányokat minél objektívebb szempontokra alapozzuk. Szükséges tehát a szolgáltatás legfontosabb paramétereinek folyamatos mérése, mely mérési adatok nyilvános és közpénzekből megvalósult szolgáltatás esetén szintén nyilvánosak kell legyenek. Ez ugyanis az a visszajelzés, mely egy működő szolgáltatás hasznosságát vitathatatlanul igazolja, vagy cáfolja. A mérési adatokra alapozva pedig folyamatosan szükséges azon intézkedéseket megtenni, melyek a szolgáltatás minőségét javítják.
A MOKKA esetében az adatok gyűjtése természetesen megoldott, azonban azokból a lényeges információk kinyerése és folyamatos publikálása jelenleg még hiányzik. Mik tekinthetők a MOKKA esetében lényeges információnak, azaz mik lehetnének a legfontosabb mérési paraméterek:
A fentiek alapján a feldolgozási munka átlagos (címenkénti) költségével együtt már pénzügyi modellt is lehetne alkotni a megtérülésről. Meg lehetne határozni, hogy intézményenként milyen megtakarítással (költséggel) járt a rendszer használata egy időszakban és az is modellezhető milyen közvetlen megtakarítással (költséggel) járt a rendszer üzembe állítása összesen.
Ezek az objektív mérőszámok és ezek nyilvánossága biztosíthatja azt, hogy a későbbi informatikai fejlesztések során akár már előzetes modellek is készülhessenek a várható költségekről és hozadékokról. Ezek nélkül viszont nem lehet arról beszélni hogy a MOKKA létrehozása sokba került-e vagy sem, hogy megérte vagy sem.
Pontos - nyilvános - mérési adatok hiányában a szerző nem tehet mást, mint saját gondolatait és a jövővel kapcsolatos meggyőződését tárja az olvasó elé. Ezek megvalósításának költségigénye széles spektrumban szóródik, ugyanúgy, ahogy pontos igényfelmérésé nélkül létjogosultságuk is hit kérdése sok esetben. Ha azonban jövőbe mutató, látványos szolgáltatásokkal akarjuk felhívni a könyvtárakra a potenciális olvasók figyelmét, akkor hasonló, információ-szolgáltatási területeket is meg kell vizsgálnunk.
Általában a könyvtárak sem, de a legnagyobb lelőhelygyűjtemény sem mehet el szó nélkül amellett, hogy a tartalom és a tartalmi igények egyre inkább mobil eszközök felé tolódnak. Könyvtári lelőhely-adatbázist de akár kölcsönzési igényt is lehetne mobil eszközről kezdeményezett kérésként fogadni és kiszolgálni.
A megvalósuló ODR-MOKKA integráció előrevetíti annak lehetőségét, hogy könyvtárközi kölcsönzési kérések is kapcsolódjanak az országos központi rendszerhez. Ez annyit jelent, hogy a kölcsönzések aktuális állapotáról a státusz információkat központilag (is) nyilván lehetne tartani. Ezáltal a felhasználók pontos státusz információk birtokában lehetnének az egyes kérések állapotát illetően, az ODR fenntartójának pedig napi szinten lenne pontos képe az ODR működéséről. Gondoljuk csak el: az ODR szolgáltató könyvtárainak nem kellene sohasem jelentést készíteni a forgalomról a minisztérium számára…
A MOKKA rendszer a metaadatok tárolásán túl kézenfekvő módon kiegészíthetné szolgáltatási körét digitális anyagok tárolásával és azok metaadatokhoz való kapcsolásával. Mindamellett, hogy ilyen szolgáltatás pillanatnyilag sem ASP módon sem ingyenes központi szolgáltatásként nem létezik, a digitális anyagok szolgáltatása és megőrzése számos közgyűjtemény számára nehezen kezelhető problémát jelent.
A könyvtári központi metaadattárként is definiálható MOKKA viszonya a Nemzeti Digitális Adattárhoz, s annak tisztázása szintén feladatokat jelenthet. Természetesen nem a Corvinához már megvalósított OAI-PMH implementálásáról van szó, hanem a -szükségszerűen többnyelvű - tárgyszórendszerek illesztéséről, valamint a hagyományos és digitális példány-lelőhelyadatok kezelésének egységesítéséről.
A szerzői jogi törvény lehetőségei által biztosított szkennelt tartalom továbbítása jelenleg a könyvtárak által egyedileg megoldandó feladat. Ezen csak kismértékben segít az Ariel szoftver elterjedt használata, hiszen - ezek közös adatbázis híján - a törzsadatok és kérések nyilvántartása többszörösen zajlik, a MOKKA-t megelőző hőskor szellemében. Olyan megoldással, ami a digitalizálás után a kérések eljuttatását központi kérésnyilvántartás és intézmény-nyilvántartás használatával végzi, a könyvtárközi kölcsönzés területén is az erőforrások optimalizálása irányában indulhatnánk el.
Természetesen számos egyéb fejlesztési lehetőség áll nyitva a MOKKA előtt. Közös érdekünk, hogy ezekből olyanokat válasszunk ki, amelyek növelik a könyvtári munka hatékonyságát, ezáltal lehetővé teszik a könyvtárak számára annak bizonyítását, hogy képesek megújulni.