KÉPGALÉRIA

LEUPOLD TRATTINICK (1764-1849):

AUSGEMAHLTE TAFELN AUS DEM ARCHIV DER GEWÄCHSKUNDE

4 kötetes botanikai mű, amelyet 1813-ban Bécsben adtak ki

összesen 20 példányban, kézi festésű színes ábrákkal


ELŐSZÓ

Fordította: Hajdúné Siklósi Zsuzsa

Amikor az Archiv der Gewächskunde (növénytani arhivum) tervezetét elkészítettem, szilárd elhatározásom volt, hogy ezt a művet fekete rézmetszetekkel fogom kiadni. Tervezetemben és magában az első kötet előszavában, ami a második kiadáshoz tartozott, részletesen előadtam azokat az okokat, amelyek engem erre az elhatározásra juttattak. Ez azonban egyedül nem segített! Szorongattak, szóban és írásban, biztosítottak a leendő jó fogadtatás felől, és magas rangú személyek szemrehányást tettek, hogy vonakodok kívánságuk teljesítésétől. Ezért késztetve éreztem magamat hogy engedjek a gyakorta ismétlődő felkérésnek és a múlt év májusának első napján megszületett a díszkiadás bejelentése. Mivel azonban gondosan mérlegeltem, hogy egyrészt a felszólítások ellenére a magas ár miatt mégis csak kevesen fogják megvásárolni, másrészt olyan emberek hiánya miatt, akik ilyen munkához használhatók (nekünk ugyanis sok művészünk van, de igen kevés botanikai festőnk), nem nagy példányszámot indítok; már akkor is úgy nyilatkoztam, hogy csak húsz példányt, és mindegyik valódiságának megfelelően egyedi hitelességet biztosítok. Előre bocsátva, hogy annak a húsz személynek, akik ezeket a példányokat megvásárolják, a lehető legnagyobb pompát és tökéletességet biztosítva, az olcsóságot figyelmen kívül hagyva (mert egyébként megelégedtek volna a fekete-fehér kiadással); így megígértem, hogy mindent beleteszek, ami e téren elérhető, és ezért nem hiányozhat semmi, ami a nyomtatást, a festészetet, kikészítést, stb.-t illet, ami által ennek a kiadásnak a szépsége és érdekessége fokozható.

Természetesen ennek a kiadásnak e kis példányszáma megnöveli az árát, mivel minden kiadói költség, beleértve a mellékköltségeket, veszteségeket, veszélyeket, stb. csak 20 vevőre kell kalkulálni és elosztani, ami egyébként más művek esetében több századrészre oszlik: éppen ez a kis példányszám nyújthat a jelen kiadásnak egyidejűleg nagyobb könyvtárak számára nem jelentéktelen ritkasági értéket, és bizonyosak lehetünk afelől, hogy ennek a műnek az értéke évek múlva megkétszereződik, és talán többszörösére is nő. Amennyire kevéssé állt szándékomban, hogy ezt a művet illusztráltassam, és amennyire kevéssé kell bizonyítani, hogy a felsorolt körülményekre való tekintettel a kiadás drága műnek nevezhető, éppoly kevéssé van jogunk és alapunk, hogy ezt a vállalkozást a spekuláció és nyereségvágy termékének tekintsük.

Engedtessék meg nekem, hogy egyik-másik gúnyolódónak előre letörjem a szarvát, csak röviden említsem meg azokat a nem kis áldozatokat, amiknek alá kellett rendelnem magamat, amikor elhatároztam, hogy a vásárlóim felkérésének és kívánságának eleget tegyek.

Nem az a kevés irkálás, amit immár véghezvittem, nem is a gyakori könyvnyomdai korrektúrák, amit itt figyelembe kell venni. De anyagiakat kellett előteremtenem (vehettem, ahonnan csak akartam) hogy a szükséges készleteket megszerezzem és elkészíttessem. Egyedül a könyvelés, amit ezek az ügyek megkövetelnek, olyan megerőltetés számomra, ami soha meg nem térülne, ha egy könyvelőt fogadnék. - Gondoljunk csak a jegyzékekre (mutatókra), az ellenőrzésekre, amelyeket a tudományos anyagok megkívánnak, a helyre, amit a művészi anyagok igényelnek! - De mindennél sokkal inkább nyomasztanak az emberek, a művészek igényei. Ki ne ismerné az ilyen emberek többségének a hangulatait, az excentrikus igényeit, a rendszertelenségét és a gyakran méltánytalanságig fokozódó meggondolatlanságát. Velük nap mint nap kapcsolatban lenni, és tőlük bizonyos mértékig függésben élni, ehhez valóban kell egy nagy adag önmegtagadás. - Nem a kényelmem feláldozásáról beszélek, nem is azokról a modortalanságokról, amelyekkel a legkíméletesebb közeledéseimet fogadják, nem azokról a körülményekről, amelyek a napi nyugalmamat és körülményeimet zavarják, de nekem az ezer és ezer apró ábrát kritikus szemmel át kell tekinteni, és minden felfedezett hibánál az eredeti rajzolót, a rézmetszőt és a festőt ki kell oktatnom, és meg kell győznöm arról, hogy mit a teendő. Vegyük számításba azt a drága időt, amit ezek a korrektúrák igényelnek, és mennyi mindenről kell lemondanom, hogy mindennek eleget tegyek. A legszebb májusi napon Firenze varázslatos tája hívogat, de otthon kell maradnom, hogy egy művészt várjak, aki talán feleslegesen várakoztat engem, mert ahelyett, hogy hozzám jönne, szórakozik valahol. Évek mennek rá, hogy az ember egy fiatal művészt a kívánságának megfelelően kiképez. Korábbi munkáinak háromnegyed részét el kellett vetni. És ha azt hiszed végre, hogy használható már, akkor nicsak, akkor őt egy ilyen-olyan gazdag művészetkedvelő elcsábítja, és az a megtiszteltetés ér, hogy előlről kezdd az egészet, és hasonló sorsra számíthatsz!

Ez és száz hasonló kellemetlenség elválaszthatatlan a vállalkozásomtól. De hát legyen! A nagy Ötlet, hogy egy olyan művet alkossak, amely a hazámnak, a korunknak dicsőséget hoz - ez megérdemli, hogy ezért mindent, de mindent feláldozzak. Itt-ott külföldön vannak művek, amelyek az én munkám pazarló kiállítását és gyönyörűségét messze felülmúlják. Bauer: Heiden; Thornton: Garten der Flora; Redoute: Liliengewächse; Bentenat: Garten von Malmaison; Humbold: Melastomen; Graf Hoffmannsegg: Portugiesische Flora és hasonló; ezek valóban pazar művészeti emlékek, amelyek mellett az én színes Arhivumom csak polgári kinézetű. De ha mérlegeljük, hogy ezek közül a legnagyobb terjedelme sem több hatszáz mellékletnél, és hogy minden felséges kiállítást elismerve, igen kényelmetlen ilyen óriási méretű fóliánsokat lapozgatni, hogy néhány növényt megismerjünk, nos, ha ezzel szemben egy kisebb és mégis teljes mellékletsorozat bájosságát figyelembe vesszük, mivel hogy gyakran két, három és négy táblát egyetlen táblán összevonok, akkor be kell vallani, hogy ez a kis mű gazdagságával és tetszetős kezelhetőségével olyan előnyöket élvez, amelyek a maguk nemében egyedüliek, és amelyek talán az éppen említett műveket még felül is múlják. - Bevallom, ez a kinyilatkoztatás merész és olyan mintha öndícséret lenne! - De jobb, ha őszintén bevallom, hogy mi az igyekezetem, mint hogy szemforgató szerénység miatt másoknak a szájába adjam, hogy mit mondjanak. Ráadásul nem is magam vagyok a festő! Ha művem a legfőbb célját eléri, akkor az a hazai ipar emlékműve lesz. Emellett az én érdemem olyan csekély, amennyire csak lehet. Festményekkel csillogni - ez soha nem volt az igyekezetem. De ha Franciaországnak és Angliának, Spanyolhonnak és Hollandiának, ha Dániának, Poroszországnak és Oroszországnak vannak olyan botanikai műveik, amelyekre ezek az országok büszkék - akkor az én hazámnak sem hiányozhat egy ilyen!

Hogy ez a kiadás mennyire terjedhet ki a teljességre - ez azoknak az embereknek a támogatásától és hazafiúi lelkesedésétől függ, akikben én a vásárlóimat tisztelhetem. - Jóllehet az Arhívum fekete-fehér kiadásában sok olyan ábra előfordul, amelyek nem színezhetők ki, mivel a színük nem ismert, mégiscsak azoknak a növények száma, amelyekről képes vagyok színes táblát készíteni, tízezerre rúg. Amíg Isten éltet és egészséget ad, soha sem fogom feladni célomat, hogy ezt a művet a lehető legnagyobb fokon gazdagítsam és tökéletesítsem. Azonban, ha ennek a teljességnek a célja közelebb kerül, akkor a vásárlóimnak a művet a mindenkori kiadóhoz képest kell értékelni tudniuk. A siettetés kérdését komolyan kell venniük, és fel kell ismerniük, hogy a részükről hozott áldozat nem az én jutalmam tőlük, hanem a hazánk és korunk dicsőségének szól.

Az átvétel rendszeressége és készpénz-kiadásaim fedezésének biztonsága az ő részükről azok a feltételek, amelyektől ennek a vállalkozásnak a nagyobb vagy csekélyebb sikere függ. Ennek ellenkezője nemcsak egy tisztességes polgárember meg nem érdemelt tönkremenetele iránti érzéketlenségüket bizonyítaná, hanem igencsak nem dicséretes közömbösségüket a művészetek és tudomány iránt, és a haza dicsősége iránt.

Ha azonban szívükön viselik, hogy kultúránk emlékművét a lehető legnagyobb mértékben a befejezésig támogassák, és én tőlük komoly bíztatást és előnyöket kapok, akkor egy idő után a vállalkozás jobban felgyorsulhat. Az Archiv der Gewächskunde c. művem, ha szerencséje van, és megkapja egy nemzeti mű rangját, akkor tíz, de legfeljebb tizenöt év múlva be kell hogy érjen. Ahhoz, azonban, hogy ez a folytonosság lehetővé váljon, vásárlóimnak és támogatóimnak a munka értéke felőli meggyőződésből mindent meg kell adniuk, ami erejükből telik, hogy terjesszék ennek ismeretét és valódi céljait, hogy dicséretes versenyt ébresszen közöttük a támogatásban, és a munka előrehaladásában való részvételüket legjobb polgártársaink lelkületében soha ne hagyják kihűlni.

Aki az itt ábrázolt növények jellemzőiről és különlegességeiről közelebbit szeretne megtudni, szíveskedjék az Observationes botanicas c. művem német kommentárját beszerezni. Abban én a növényeket leírtam és technikailag kezeltem, ebben viszont egy sereg kritikai és irodalmi vitát és fitopszológiai véleményemet fogja találni. De mindentől függetlenül azon véleményemnek kell hangot adnom, hogy a festett táblák tulajdonosai, akik anyagi körülményeik folytán erre képesek, nem követnek el tékozlást, ha az Archivumom fekete-fehér kiadását is beszerzik. Mert, bár ez a kiadás sokkal olcsóbb, mint a színes, mégiscsak az a fő mű, és a színes táblák csak az egész részei. Egy sereg olyan növény, amit nem lehet kiszínezni, csak a fekete-fehér kiadásban van meg. És csak az a kiadás az, ami a könyvkereskedőhöz, és rajta keresztül általános publicitáshoz jut. Amennyiben majd a növényrendszertan-kutatók és más botanikai szerzők az ábráimra hivatkoznak, akkor a hivatkozás csak a fő műre és nem a festettre történhet, mert ez csak irodalmi érték és ritka volta miatt ez utóbbit a tudósok csak egészen különleges esetben használhatják. Ezen kívül nemcsak kellemes, hanem tanulságos is a fekete réznyomatot a festett mellett birtokolni; ez olyan dolog, amit már többen beláttak, és miattuk néhány, elsősorban angol csodamű, pl. B.Miller: Illustration of the Linnean Systema kettős táblákkal (fekete és színezett egymás mellett) lett kiadva.

Nem kell megismételnem, amit a névjegyzék első lapján már elmondtam, hogy a számozás minden fejezetben az Archivumomra és a két, azzal azonos számú kommentárra utal. És hogy a keresést és az egymás mellé rendelést még inkább megkönnyítsem, a színes kiadás minden kötetéhez a fekete-fehér kiadás rendszere szerinti mutatót csatolok, és minden megnevezést a színes változat számával kiegészítem. Alfabetikus mutató minden tizedik kötet után fog következni, és ennél fogva minden esetben ezer ábrára terjed ki. Ígéretem beteljesítéseként ezennel, szintén melléklet formájában közzéteszem egy értekezésemet egy eddig még érintetlen területéről a botanikának és a természettudományok összességének. Ha nem sikerülne hogy ezt a tárgykört teljes méltóságában bemutassam; akkor remélem megbocsátásban részesülök, mert először is egy ilyen új tárgy esetén igen nehéz önmagától az embernek valóságot meríteni, hogy útmutató, társak nélkül bemerészkedjen a labirintusba, és mert az ügy fontossága, nemessége és szentsége az első merészen megtett lépéseknél magával ragad, és akkor mi, mintha látásunkat vesztettük volna, megrészegedve és elvarázsolv, a hol a szeretettől elragadtatva, hol a tisztelettől földre taszítva, eltelve a tárgykör impozáns méltóságától, nem találunk szavakat, kifejezéseket; mert az elképedéstől és elragadtatástól megnémulunk, mint akit egy égi jelenség meglepett, és mivel az isteni dolgok és isteni igazságok egy halandó szájában földi dolgokká és profán igazságokká alacsonyodnak le.

Mivel egyszer merészeltem a bennsőmet, a gondolataimat és alapelveimet nyilvánosan közreadni, úgy gondolom, hogy még inkább lehetek olyan merész, hogy ezt a vallomást a külsőm ábrázolásával teljessé tegyem.

Mivel ennek a kiadásnak minden kötetét egy botanikai szerző képmásával kell diszíteni; és mivel eközben semmiféle rangsorolás vagy más egyéb viszonyítás nem érvényesül; úgy gondoltam, nem illetlenség, ha első próbálkozásként a saját képmásomat helyezném a mű elé. Teljesítse ez a tett azt a szolgálatot, hogy más méltó férfiaknak bemutassam azt a formátumot és viselkedést, amellyel az ő képmásukat e célból szeretném megkapni. Ezen kívül mindig a dolgok elején jelentkezik a legtöbb tökéletlenség - ezért jobb, ha a saját képem lesz a mintadarab, mint más nagy és fontos férfiú képe, akinek az ismertségéről a világ és jövő gondoskodik.

Wien, 1813. február 15.